A FELISMERÉSTŐL
A HARMÓNIÁIG
 
Kevevári M. Katalin
Harmónia Iskolája
A Tudományos Relaxációs Meditációs Technológiát (TRMT) Harmónia Iskolánkban tanítjuk
A TRMT hatása
Vezérlő elvünk: Energia-harmónia-befogadás-cselekedet. Az önnevelő folyamat már az első tréninget követően beindul, és az utolsó alkalom után is tart. A Tudományos Relaxációs Meditációs Technológia (TRMT) növeli a tudatosságot.
Ébredő életerő
Kevevári M. Katalin: – Két évtizede gyűjtöm TRMT-zőim tapasztalatait mentális változásaikról, melyek tüneteit itt felsorolom. A lista mottója egy olyan szó, ami a viszontagságok idején erőt adhat, sikeres időkben pedig mértékletességre int: „Elmúlik”.

Tünetek, melyek ébredő életerőnket jelzik:
• Sajog a testünk, fáj a nyakunk, a vállunk és a hátunk. Ez az intenzív – sejtszintű – változások kezdete, egyúttal a belső beszélgetőtársunk ébredése. Elmúlik.
• Ok nélküli szomorúság. Elengedjük a mostani életünket. Olyan ez, mint amikor elköltözünk a régi otthonunkból egy teljesen új környezetbe. Hátrahagyott energiánk, tapasztalásaink hiányoznak. Elmúlik.
• Váratlanul elsírjuk magunkat. Hasonló az előző szimptómához. Régi energiáink távoznak. Mélyen őrzött emlékeinket felidézheti egy szag, egy íz, egy érintés, bármi, amit annakidején átéltünk. Még nem értékeltük át, még nem dolgoztuk fel őket. Elmúlik.
• Feszültségérzet a változások miatt. Úgy módosulnak körülöttünk a dolgaink, ahogyan érzünk, gondolkodunk rólunk. Személyiségünk, jellemünk átszabásra vár. Átalakulásunk izgalmas, hosszú önépítő folyamat. A feszültség mindaddig eltarthat, amíg hozzá nem kezdünk önmagunk átformálásához. Amikor elkészülünk, elmúlik.
• Családi kapcsolatainkból kivonulunk. Régi életünk vérségi kötelékben tart, mégis, amikor fejlődni vágyunk – akárhogy is fáj a lelkünk, kötelékeinket időről időre eloldjuk azoktól, akik nem győzik az iramot. Amikor múlt-kutató munkánk eredményeként átláthatjuk őseink és a saját életünk sötét, vagy homályos részeit, jobban megérthetjük életünk szereplőit. Amint energiákat mozgósítunk pl., az egyenes kommunikációnkba, magasabb tudatosságunk hatással lehet szeretteinkre is. Ha változásainkra szeretteink idegessé válnak, gyakoroljuk a megbocsátást és az irgalmat! Mások hibái, feszültségei miatt értelmetlen lenne bűnhődnünk, de büntetni is. Ami fájt elmúlik.
• Intenzíven álmodunk. Leginkább szörnyekkel viaskodunk, csatákat vívunk, menekülünk, bolyongunk… – álmaink alaposan meggyötörnek. Ilyenkor szabadulnak ki a még feldolgozatlan élményeink, amik gyakran rémként szimbolizálódnak. Elmúlik.
• Megváltoznak alvási szokásaink. Éjjelente fel-felébredünk ugyanabban az időben. Agyunk a múltunk legmélyére temetett érzéseinket dolgozza fel. Ezek felszínre kerülése során gyakran felriadunk „szusszanni egyet”'. Ebben az átmeneti időben, ha nem tudunk visszaaludni, inkább keljünk fel és foglaljuk el magunkat (olvasás, vasalás stb.). Elmúlik.
• Zavarossá válik a fizikális tájékozódásunk. Olykor-olykor talajvesztettnek érezzük magunkat. Belecsöppenünk egy-egy „térbeli kihívásba”, és azt érezzük, hogy képtelenek vagyunk megvetni a lábunkat a talajon – mintha egyszerre két világban is élnénk. Érezzük, hogy tudatosságunk átvált az új energiákba, mégis, testünk néha lemarad ettől. Az új energiák megalapozását természetjárással segíthetjük. Elmúlik.
• Kialakul a „belső beszédünk”. Sokszor arra leszünk figyelmesek, hogy elmélyülten diskurálunk magunkkal. Új szintű kommunikációnkban megtapasztaljuk az önmagunkkal való beszélgetés őszinteségét. A belső társalkodásunk egyre folyékonyabbá, összefüggőbbé, bensőségesebbé válik. Nem bolondultunk meg, csak beléptünk a magasabb szintű belső energiánkba.  Ettől – eleinte – rossz érzésünk van. Elmúlik.
• Társaságban is magányosnak érezzük magunkat. Legszívesebben elrepülnénk egy magányos szigetre. Eltávolodásaink idején szent és magányos ösvényre vágyunk. Egyre bonyolultabbá válik a többiekhez való viszonyunk. Segítőink is ránk bíztak minden felelősséget, és magunkra hagytak. Sokat szorongunk e miatt is és egyre magányosabbnak (üresebbnek) érezzük magunkat. Amint kitöltődik bennünk az űr szeretettel, további erőnk lesz egyedüllét-érzésünket legyőzni. Elmúlik.
• A szenvedélyek teljes hiányát éljük meg. Érdektelennek érezzük magunkat az iránt, hogy bármit is tegyünk. Most töltjük fel megújult életerőnket (az új szoftvert), tehát – ahogy a számítógépet is –, magunkat is újrainstalláljuk. Ilyenkor le kell állítanunk a régi rendszerünket. Tovább már értelmetlen küzdenünk önmagunkkal emiatt. Elmúlik.
• Nagyon mély vágyat érzünk a belső harmónia (valódi otthonunk) iránt. Most érkeztünk el a legnehezebb, legnagyobb kihívást jelentő feladathoz. Érzéseink se haraghoz, se a kudarchoz nem kapcsolódnak, már nem akarunk se magunknak, se másoknak nagy felhajtást, jókora drámát kreálni. Befejeztük fejlődésünk újabb ciklusát. Teljesítettük életünk egyik állomására „szerződött” feladatunkat, készen állunk a még teljesebb életre – más minőségben. Csendes részünk szeretne hazatérni. E folyamat során belső emlékezés ébred bennünk, hogy milyen is volt a múltunk – de már felülemelkedve addigi szemléletünkön.

Készen állunk egy újabb, embert próbáló kalandra? Igen? Akkor valóban hazatértünk.

De ha már ilyen messze eljöttünk, és oly sok – „gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással” elkövetett – vétkünket elhagytuk, ne feledjük, másoknak is szüksége lehet a tapasztalatainkra. Segítsünk hát nekik is újjászületni!

Bárkinek szüksége lehet olyan humán kalauzra, mint mi vagyunk, akik már megtettük az utazást önmagunk átalakulásáért, s a régi energiáinkból újat alkotottunk; – azaz kívül-belül megváltoztunk. A változásunk örök.

Energia-harmónia-befogadás-cselekedet! A többi pedig érdemeink szerint bekövetkezik.



Előző 1 2 Következő
2008. március 14.