A FELISMERÉSTŐL
A HARMÓNIÁIG
 
Kevevári M. Katalin
Harmónia Iskolája
A Tudományos Relaxációs Meditációs Technológiát (TRMT) Harmónia Iskolánkban tanítjuk
Dr. Csehpál Etelka háziorvos, pszichoterapeuta,
leendő szegedi TRMT-rezidens
Dr. Csehpál Etelka hosszú időn át dolgozott háziorvosként és pszichoterapeutaként Csongrád megyében. Sokféle lelki terhétől-gondjától szabadult meg a Tudományos Relaxációs Meditációs Technológia segítségével, s időközben arra az elhatározásra jutott, hogy gyógyító vállalkozásában hasznosítja a TRMT ismeretanyagát.

Részt vettem a TRMT-kurzuson, ahol a kezelésemet sajátíthattam el. Beszereztem a David Pal–H/Ces tipusú AVS-készüléket, és eleinte naponta többször, míg most már majdnem minden nap „kezelem magam”.
A közérzetem, teherbíró képességem lassan, de biztosan javult, s ma már jóval többet tudok teljesíteni, mint tíz évvel ezelőtt. Eladtam a háziorvosi praxisomat, s most magánvállalkozásomban csak annyit dolgozom, amennyi
még örömet okoz. Minden vágyam, hogy a TRMT módszerét ötvözhessem orvos-pszichoterapeuta hivatásommal és használhassam a munkámban. Ma már nem érzem öregnek magam ahhoz, hogy ismét újat tanuljak.
Kigyógyultam mély lelki fájdalmaimból is; ami önérzetemben, női mivoltomban sértett, mindössze használható emlékké szelídült. Jól érzem magam a bőrömben, és már nem kuncsorgok szeretetért arra méltatlan embernél. Jól vagyok magammal, a békesség a lelkemben töretlen maradt. Mindent elengedtem! És – talán ettől? – megtörtént a csoda: különös véletlenek sorozata nyomán több úriember is velem akar megismerkedni! Ma még a várakozás gyönyörűsége tölt el – óvatosan puhatolódzom és levelezek. Újra a régi izgalommal a szívemben figyelek a jelekre: ki az, akivel lelkünk rezgése azonos… Tudom, nem leszek magányos!
Nincs, vagy alig van nap, hogy ne TRMT-znék. Az elmúlt félévben legfeljebb 4-5 „lyukas” nap volt, máskor viszont inkább 2-szer vagy 3-szor merülök el a gyógyító hullámokban, mint egyszer. Határozottabbnak, teherbíróbbnak, nyugodtabbnak érzem magam, mint korábban. Hálás vagyok ezért a módszerért.
A kézműtétem története igen érdekes. Amikor kiderült, hogy mégis inkább operálni kellene, felhívtam telefonon az évfolyamtársamat – aki híresen jó kézsebész, „végtag-visszavarró” –, de nem volt Szegeden. Mondta a titkárnője, hogy elutazott, s hogy azt is, mikor érkezik. Mellette altatóorvos egy szintén volt évfolyamtárs, vele kigondoltuk, hogyan tudnám a profot a leghatékonyabban kifogni. Azt programoztam magamnak: „még a megérkezése napján megműt”. Erre semmi reális esélyem nem volt, szabadság után egy professzor… (Mert ugye, ha mint normális esetben, egy-két napos előkészítéssel műt meg, a varratszedéssel kicsúszok a Peruba való indulás időpontjából.) Hát délben közölte, hogy ügyeletben – a professzorok már nem szoktak ügyelni! – még aznap megoperál, s a másik évfolyamtárs altatott. Mindent bevetettem: többszöri TRMT, s 8-10 órával a műtét után nem kellett fájdalomcsillapító. Adták, mert azt hitték, szerénykedem, én meg gyűjtögettem, de nem kellett bevennem. A gyógytornászok csodámra jártak, olyan „turbógyorsan” tért vissza a funkció, már ugyanúgy gépelek, mint „új koromban”.
Eldöntöttem, felveszem a kesztyűt: külföldi utamról visszatérve, Kevevári M. Katalinnal szoros együttműködésben létrehozom a szegedi TRMT-stúdiót!



Előző 1 Következő
2008. április 21.