A FELISMERÉSTŐL
A HARMÓNIÁIG
 
Kevevári M. Katalin
Harmónia Iskolája
A Tudományos Relaxációs Meditációs Technológiát (TRMT) Harmónia Iskolánkban tanítjuk
Kovács Vanda
Kovács Vanda színművésznő mindennapjai a próbák, a színpad, a szinkron és a forgatások egymásutániságában telnek. Őt a TRMT legfőképpen az állandó összpontosításban, teljesítményei növelésében segíti.

Színművész apa árnyékában színművésszé válni... Vidéki gyökerekkel erős fává fejlődni, aminek törzséhez hátunkat vethetjük... Olyan lombkoronát növeszteni, ami egymaga is képes az enyhet adó árnyék kiterjesztésére... Mert ha összeszakadna Föld és ég, „becsapna a mennykő”, mindazok, akik e fa alatt keresnek menedéket, egyben biztosak lehetnek: Kovács Vanda együtt tud küzdeni és örülni azokkal, akikkel létrehozhatja az élet apróbb-nagyobb csodáit.
A Vidám Színpad közönsége jól ismeri őt Shakespeare klasszikus női szerepeiben nyújtott alakításaiból: Makrancos Kata, Rosalinda, Beatrice, Viola. Barta Lajos Szerelem című drámájának Lujzája, Strindberg Julie kisasszonya, a Closer fotós Annája annyiféle szerep, amit csak rendkívül színes egyéniség tud eljátszani.

– Egy-egy társulatnál általában karakterekre szerződtetnek. Neked hogyan sikerült kikerülnöd a beskatulyázást?
– Az eddigi pályám három színházigazgatója – Miskolcon Hegyi Árpád Jutocsa, a Bárka Színházban Csányi János, a Vidám Színpadon Puskás Tamás – bizalmat szavazott nekem, ezért mindenféle karakterben, a nagyoperettől a tragédiáig, kipróbálhattam magam. Így derülhetett ki, hogy több műfajban is megállom a helyem.

– A mosoly országa nagyoperett próbáinak megkezdése előtt három hétig napi négy-öt órát énekeltél a zongora mellett állva. Ritkán látni bárkit is ennyire véresen komolyan készülni a szerepére.
– Szükségét éreztem. Hiába jártam én akkortájt is heti rendszerességgel hangképzésre, mégiscsak elsősorban prózai darabokban játszottam. Kertész Marcella, Pirisi Edit, Leblanc Győző mellett alaposan fel kellett készülnöm az előadásra.

– A tánctudásodat is a gyökereidben hordozod?
– Ha Kovács Gerzson Péterre – KGP, azaz Tranzdanz – gondolsz, ő az unokatestvérem. Miskolcon táncoltam a Mágnás Miska Marcsájaként, a West Side Story Anitájaként és a Hello Dolly Minnie Fay-jeként. A Színművészeti Egyetemen sokféle stílusú táncot tanultunk, ám például a steppel először Miskolcon találkoztam. Egy heti túlzásba vitt gyakorlás után ínhüvelygyulladást kaptam, de a bemutatón már teljes fegyverzetben koptathattam a színpadot.

– Mondja ezt egy futóbajnok!?
– Megpróbálok mindenhez alázattal, nem kapkodva, hanem a magam ritmusában közelíteni, de olykor kikerülhetetlen egy-egy sérülés. A felépülés folyamatának ideje, stációi pedig attól függnek, hogy milyen az éppen akkori mentális állapotom. Megvannak a magam kicsiholta eszközeim, s amióta a Harmónia Iskola hallgatója lettem, rendszeres tréninggel edzem a tudatomat is.

–  A rendszeres tréning miképpen segíti kiteljesíteni a művészetedet?
– A TRMT elsősorban a fókuszálásban és a teljesítményem növelésében segít. Tudok képekben gondolkodni. Ez a legfontosabb képességek egyike, ha az ember sikeres akar lenni... Merek álmodni! Ennek óriási hasznát veszem a hivatásomban, de a sportban is. A fejemben előre lejátszok mindent... Például, amikor bár fáradtan, de a futásra késztetem magam, előrevetítem az utamat. Bekódolom, hogy menni fog, befordulok itt, átvágok ott, jön a kanyar, a híd, a tó, a hosszú egyenes szakasz. Megmagyarázom, hogy ezt így végigfutom, és látom magam, amint végül zsibbadt bágyadtsággal, de végtelenül boldogan hazaérek. Nekem bevált.

– Heti négy futóedzés, színházi próbák, szinkron, próbafelvételek... A magánéleted is ilyen intenzitással telik?
– Azt érzem, hogy mindent csak így érdemes. Nem volt még olyan, hogy időhiányra panaszkodva ne fordítottam volna magamra annyi – nem túl sok – időt, ami csak az enyém. Legfeljebb hajnal ötkor felkelek, és máris nyertem néhány órát. A szülői házban, Gyulán, édesanyám energiája és humora tartja össze ezt az állandóan úton levő családot. Sokszor csodálom teherbírását: a kultúra területén hihetetlenül sok emberrel foglalkozik – kitüntetésekkel ismerték el a munkáját. Ezen kívül ott vagyunk mi, az apa és a gyermekek, akik otthonról a szélrózsa minden irányába kirajzunk: édesapám, Kovács Lajos színész, Jászai-díjas, Érdemes művész, Dávid öcsém pedig Szegeden bíró. Anyukám még arról is képes gondoskodni, hogy olykor-olykor „Nyilasmisinyi pakkot” csempésszen az utazótáskánkba. Itthon, Pesten, rendkívül jóleső érzés megmelegíteni egy-egy „gyulai tőtikét”.


Előző 1 2 Következő
Kevevári M. Katalin
2008. május 04.